Kisbaba érkezik a családba 🥰
Általában csak addig látunk, hogy megszületik, hazamegyünk, sírás, nemalvás, szoptatás/etetés, könny és vér és tej, és boldogság.
De mi a helyzet, ha valamiért a babácska nem mehet haza anyával? (Koraszülés, betegség…) Mi van, ha a babát azonnal elviszik, és csak egy képet kapunk, vagy csak az inkubátorban láthatjuk?
Újratervezés…
Ha a szoptatás a cél, ideális esetben 2 órával a szülés után érdemes elkezdeni fejni. Szerencsés esetben támogató a kórházi környezet, és segítenek, mind a fejésben, mind abban, hogy a kincset érő pár csepp kolosztrumot fel lehessen fogni, és megkapja a kisbaba. A fejést támogatja a babácska látványa, akár képen is. Ha nem jön semmi, az se gond, a lényeg az iger.
Szabad sírni! A sírás is oxitocint termel, és remek feszültségoldó. Nem, nem apad el tőle a tej.
Szabad kérdezni! Sajnos a szakemberek ritkán bújnak ki a szakember kalapjukból, ritkán használnak közérthető szavakat 😔 de képesek elmondani a tényeket érthetően is 😉 csak kérdezz! “Ez mit jelent pontosan? Mik a lehetőségek? Mik a kilátások? Milyen vizsgálatok várhatóak? Minek kell teljesülnie, hogy hazavigyük?”
Nagyon sok helyen lehet 0-24-ben látogatni a babát, élj ezzel a lehetőséggel. És beszélj hozzá. A hangod/hangotok ismerős számára. Bármiről beszélhetsz! Az időjárásról, a félelmeidről, aggodalmaidról, bíztathatod a kicsit. A szavakat nem, de az érzéseket érti, érzi.
Ha az anyatejes táplálás a cél, fejj, fejj, fejj… napközben 3 óránként, és éjjel se maradjon ki 5 óránál több… tudom… nagyon fárasztó, és megterhelő…
Ha tudod, puszild meg a babádat ❤️ a száddal “letapogatod” a babád bőréről, hogy mire van szüksége, és a tested pont olyan anyatejet fog termelni, amire neki szüksége van 🥰 ha van lehetőség mellre tenni, az még szuperebb. A mellbimbót érő babanyálból is tudja a női test, hogy mi kell a kicsinek.
Bár nehéz lehet odafigyelni erre is, de ne feledd! Gyermekágyas anya vagy, bár hajthat az adrenalin, és a tenni akarás, azért PIHENJ is. Szervezd ki a kiszervezhető feladatokat, épp elég neked a babád látogatása, esetlegesen a fejés, és az érzelmi megterhelés. Ne most takaríts, ha teheted ne te főzz. A tested meghálálja, ha vigyázol rá ❤️
Családtagként ne sipárogj, ne jézusmáriázz, ne a szülőket terheld a félelmeiddel. Megoszthatod a félelmeidet másokkal, de kérlek, NE a szülőkkel. Kérdezd meg, hogy mire van szükségük, miben tudsz segíteni, örülj velük az apró mérföldköveknek, és dícsérd a babát, anyát. (Apát ☺️)
És mi a helyzet az apával? Valószínűleg ő is tele van aggodalommal, félelemmel. Amit nehezen önt szavakba, hisz “a férfiak kemények, nem sírnak”. A férfiak is sírhatnak, aggódhatnak, félhetnek. 🥺 Szerencsés esetben van mellettük valaki, aki meg tudja őket tartani, akinek kimondhatják a gondolataikat.
Családtagként neki se sipárogj, de légy mellette. Hallgasd meg, dícsérd. Házastársként, párként felajánlhatod, hogy elmondhatja neked a félelmeit, de akkor sincs gond, ha ezt most nem bírod el. Viszont jó, ha van vele is valaki (testvér, barát, szülei, stb), aki meg tudja tartani.
Volt ilyen tapasztalatod? Neked mi/ki segített? Jó segítséget kaptál? Mire lett volna szükséged?
Comments